Folytatjuk a vízitúra fotópályázatra beküldött pályamunkák közzétételét. Tóth Endre képei következnek a sorban. Mindhárom kategóriában 3-3 képpel indult. Lássuk a fotókat!
Vizen kategóriában:
Párommal az idén először jutottunk el a Tisza- tóra. Óriási élmény volt. Természetesen kipróbáltuk a kajakozást is, bár kedvesem nagyon félt tőle. Végig nagyon élvezte. Engem meglepett a képen látható eligazító tábla, mivel nem találkoztam vízen ilyen hasznos és teljesen (utólag) érthető dologgal.
Eveztünk, eveztünk és időnként véget ért a vízi folyosó. Megálltunk és szívtuk magunkba az élményt, a látványt.
Szenvedélyes horgász vagyok, így nem telhetett el úgy a szabadság, hogy ne horgásszak a Tisza tavon. Már az első általam a csónakból kiválasztott helyen, a számomra ismeretlen tavon megérkezett ez a gyönyörű compó. Életemben nem fogtam még, így hirtelen nem is tudtam, milyen hal, de azért kizárásos alapon megszületett a megoldás. Visszaengedtem a mérés és fotó után. A parton a tulajdonos „le is szúrt”, miért nem hoztam el neki. Később az is kiderült, hogy életemben először a horgászújságba is bekerülhettem volna a hal súlya/tömege alapján. Az élmény azonban örök marad.
Természetben kategóriában:
A fotózás is a szenvedélyem, sokszor jobban érdekel, mint a halfogás. Ebben az esetben is gyönyörködtem az egyik kedvenc állatomban és megörökítettem. Ez a kép már Fadd-Domboriban készült, ahol havonta legalább egyszer megfordulok és igyekszem csónakba szállni, bár zalai vagyok.
Egy gyakran látott pillanat. A kép a Keselyűsi Holt-Siónál készült, ahol szintén gyakorta járok, evezek. Számomra az egyik legvadregényesebb holtág, ahol az ember a természet „csendjében” pihenheti ki az élet fáradalmait.
Szintén egy szép hely Vas megyében, a Gersekaráti tározó, vagy Sárvíz-tó. Itt még nem szálltam vízre, mert azt csak a strandról lehet és inkább horgászok. Sajnos, vagy szerencsére itt jet skizni is lehet, aki szeret. Egy korai érkezés alkalmával ragadott el a pillanat, én pedig a gépemet.
Szárazföldön kategóriában:
Természetesen számomra nincs hideg, csak rossz öltözet, így a tél is a kedvenc évszakom. A kép a Volent-öbölben készült Faddon. Nem értem a tulaj miért nem vette ki a kajakokat.
Vissza a Tisza-tóhoz. A töltésen biciklizve, vagy autózva (engedéllyel) eljutottunk Tiszavalkra is, ahol közel a településhez ráakadtunk egy szimpatikus kikötőre. A nagyon udvarias gondnok szívélyesen rábeszélte páromat is a vízre szállásra és rendkívül vonzó árajánlatot kínált a kajakozáshoz. Kajaktúránk során megálltunk egy kilátónál, ahol gyakoroltuk egyben a ki-beszállást is a természetben történő rácsodálkozásunk mellett.
Szintén Fadd, ahol evezés közben fedeztem fel ezt a „lakosztályt”. Engedéllyel történik ezek kialakítása, vagy sem, nem tudom. Arra azonban kíváncsi lennék, mit szólna a „tulaj”, ha megérkezve mást/másokat találna ezen a helyen, ti. a szabályok szerint foglalt hely nincs, csak a fizetett stégek esetében. Valószínű, nincs olyan bátor horgász, aki elfoglalná ezeket.
Fotók, leírások: Tóth Endre
Kövess minket