Számos rejtett kincse van az országnak, köztük olyanok is, amelyek más, jobban ismert érték árnyékában húzódnak meg. Kalocsáról mindannyiunknak az egyházi központ és annak épületei, a paprika valamint a népművészet jut eszünkbe. Ha azonban ez kevés volna az útra keléshez, van egy jó vízitúra hírünk!
Mi megmutatjuk a környék egy másik gyöngyszemét, a Duna egykori árterületén kanyargó Vajas-fok nevű folyócskát! Az egykori árterület vizeinek szabályozására, a gazdálkodás feltételeinek javítására kialakított és karban is tartott vízfolyás partjai napjainkra újra az ősi természetet idézik. Miután a Foktőnél a Dunától induló folyó átszeli Kalocsa belvárosát, mi is vízre szállunk, hogy egy három napos túra keretében belekóstoljunk az Alföld természeti csodáiba.
A Vajas-fokon nyoma nincs annak, hogy egykor az ember is besegített a természetnek a meder kialakításában. A 10-15 méter széles, lassan folydogáló víz és a meseszerű természeti környezet minden korosztálynak pihenést, aktív kikapcsolódást kínál. Aki még nem járt vízitúrán, az itt könnyen ráérez a vízparti élet csodáira, akik pedig már tapasztalt túrázók, azok azon fognak csodálkozni, hogyhogy nem jártak még ezen a kincsekkel teli vidéken.
Vízre szállás után hamar feltűnik, hogy a szokásos part menti növényeken túl itt egy érdekes virágot is láthatunk: a mocsári nőszirom sűrű sárga csokrai kísérik a folyót. Hol a Nap fényében fürödve, hol pedig az árnyas fák alatt. Mivel a víz igen lassan folyik, jól érzi magát a szintén sárgálló vízitök, illetve egyes részeken a tavirózsa is.
Az állatvilágot a vízimadarak közül a szürkegémek képviselik, amelyek szinte minden nagyobb fa ágáról érdeklődéssel figyelik, ahogy a kenuk továbbhaladnak. A vadkacsák még ennél is bátrabbak, a hajók körül úszkálnak, tavasszal még kicsinyeiket is magukkal hívva. A kevésbé bátor állatoknak csak a nyomai láthatóak. Így bár kicsi az esély arra, hogy hódokkal találkozzunk, de az általuk megrágott fatörzsekben sok helyen gyönyörködhetünk.
És a Vajas-fok nem csak az élővilág miatt érdemli ki a Mese-folyó elnevezést. Túrázó legyen a talpán, aki követni tudja, hogy éppen mikor melyik irányba tart a folyó, illetve a kenu! A kanyarulatok olyan gyakran követik egymást, hogy csak a modern technika eszközeivel lehetne pontosan betájolni, mikor hol is vagyunk éppen. De hát, ugye, ide éppen azért jön az ember, hogy a modern világot minél jobban kikapcsolja maga körül erre a pár napra…
És hogy ne érezzük teljesen a vadonban magunkat, a folyó erről is gondoskodik. Néha egy-egy település hátsó fertályát vagy éppen kellős közepét érinti a túra. Dusnokon, amely majdnem a túra felénél fekszik, a folyó hirtelen kiszélesedik, és egy ligetekkel és stranddal körülvett tóvá válik.
Szintén az ember keze nyomával találkozunk, amikor egy-egy kisebb zsilip állja utunkat. Mivel szerencsés módon a túrát autó kíséri, így nem kell a csomagok ki és bepakolásával vesződni a zsilipeknél, csak a kenukat kell áthúzni a következő szakaszra, miközben egy kis merengő megpihenésre is nyílik alkalmunk: ha kiszállunk a hajókból, és fellépünk a partra, hirtelen az Alföld végtelen rónasága tárul a szemünk elé, élénk színű búzamezőkkel, vagy más, gazdagon termő növényekkel.
A három napos túra programját úgy állítottuk össze, hogy ne jelentsen fáradtságot az adott szakaszok végigevezése, így mindenkinek elég energiája marad az esti táborozásra is. A túra végcélja Érsekcsanád, ahonnan sem a bajai híd, sem a szekszárdi M9-es Duna-híd nincs messze. A táj errefelé kissé megváltozik: a folyó ugyanúgy kanyarog, azonban a távolban már véget érni látszik a Sárköz vidéke, és megjelennek a Kiskunság halmai, míg nyugat felé a Gemenci-erdőhöz tartozó vidék következik. Ez már a Duna-Dráva Nemzeti Park világa, a korábbinál is gazdagabb élővilággal.
Kövess minket